Paul Torgal naplója #3 - A Vég

A semmiből jött. Egy kraken lény, nagyobb a Küklopsznál is. Lyukat ütött a megerősített burkolaton. Éppen csak fel tudtam venni a légzőmaszkomat. Én megmondtam. Megmondtam, hogy a többi követte.

A víz nekicsapott az élőhely falának, mire a szörny megfordult és felém lódult. Amikor a csápjai kis híján elértek, Maida jelent meg a semmiből. Az egyik kezében elemes sikló, a másikban egy recés fémhulladék. Le akarta mészárolni a fenevadat, vagy épp meghalni próbált. Amikor utoljára láttam, beledöfte a fémet a lény nyakába, a szörny pedig mindent megtett, hogy lerázza magáról és a sötétségbe húzza. Biztos vagyok benne, hogy a nő valamely kívánsága teljesült, ha nem egyik, hát másik.

Azután fényt láttam, mélyen alattam. Reméltem, hogy Bart úszott vissza értem. Követtem. Most már azon tűnődöm, láttam-e egyáltalán bármit is. Az oxigénszintem alacsony. Az élőhely elpusztult. Nem látom az eget. Valami már biztosan megérezte a vérem szagát.