Bart Torgal naplója #2 - Cserkésző fog

Valami hihetetlen dolog történt.

Mióta csak idelenn élünk, azt tervezem, hogy építek egy eszközt, amivel tanulmányozni tudom az itteni hihetetlen életformákat, de nincs elegendő zománcozott üvegünk. Elkezdtem természetes szubsztrátok után kutatni, amivel megedzhetjük az üvegeinket és úgy tűnik, a talált cserkésző fogak megfelelnek a célnak - már csak, nos, többre van belőle szükségünk.

És itt jött Marguerit a képbe. Végre hallgatott rám - jobban, mint apámra -, így vettem a bátorságot és beszéltem neki a többi... elméletemről. Amikor elmondtam neki, hogy a lények vonzódnak a fémlerakódásokhoz, ami kilazítja a fogaikat, ha ráharapnak, a szemei összeszűkültek és kiviharzott a szobából.

Három órával később egy csomagnyi cserkésző foggal tért vissza! Kérdeztem, hogyan csinálta. Vállat vont és azt mondta, az elméletem helyes volt. Az állatok a tenyeréből ettek. Úgy vélem, szó szerint értette.

Ez a nő hihetetlen. Kiment a moszaterdőbe egyetlen egy hőpengével és szemtől-szemben hadakozott egy falka cserkészővel.

Egy részről ez a legmenőbb dolog, amit hallottam, másrészről, remélem a cserkészők nem jártak rosszabbul, mint Marguerit. Egy mély vágás húzódott az alkarján. Nem hiszem, hogy a dolgok olyan zökkenőmentesen zajlottak, mint állította. Mégis mi értelme van a túlélésünknek, ha megölünk mindent, ami ezt a helyet olyan csodálatossá teszi?

Szeretnék többet tudni ezekről az állatokról, de apa nem engedi, hogy elhagyjam az élőhelyet. Talán ezekkel az üvegekkel képes leszek egy elszigetelő egységet létrehozni, és közelebbről megszemlélni őket.