Bart Torgal naplója #1 - Ez a világ

Azt hittem, a víz alatt élve klausztrofóbiás leszek. Apám így érez. Szerinte gyerekes, de szerencsésnek érzem magam, amikor kitekintek az ablakon és nézem a világot. A szigeten élve el sem tudtam képzelni, hogy lenn ehhez hasonló lények élnek. A halak IZZANAK... Van egy faj, aminek 90%-a egy szemgolyóból áll... Kígyók, amelyek kétszer olyan hosszúak, mint egy élőhely egység.

Természetesen nem mindegyikük barátságos. A növényvilág zöme mérgező, ezt a saját káromon tanultam meg, de sikerült némi márványdinnyét ültetnem a beltéri veteményesekbe, ha pedig azok már nem fedezik a tápanyag ellátásunkat, nos... megesszük a halakat. Ez egy kicsit durva, de nem lehetetlen.

Igyekszem dokumentálni a felfedezéseimet. Apa egyetért vele. Azt mondja, a megértés hatalom. Minél többet tudunk meg erről a bolygóról, annál jobban a saját előnyünkre tudjuk fordítani a helyzetet. Én csak azért teszem mindezt, mert szórakoztató. Nem egyszerű megfelelő felszerelés és hálózati hozzáférés nélkül, de az régi módszerek - felfedezés, jegyzetelés, elméletek tesztelése -, olyan világot tárnak elém, amit a spektroszkópos elemzés sosem tudna.

Az utóbbi időben megfigyelem a rákkígyókat. Váratlanul csapnak le prédájukra, amikor azok megpróbálnak enni azokból a gombákból, amikben a rákkígyók laknak. Amit nem fogyasztanak el, a tengerfenékre ülepszik, ami trágyázza a gombákat, amiket a növényevők megesznek és a lánc folytatódik. Ettől a koevolúciótól eldobom az agyam.