Ősi sodródólény

Biológiai adatok alapján a sodródólény különleges szimbiózisban él azzal a földrésszel, amelyhez hozzácsatlakozik.

• A földrészt a felszín felé húzza, ami megemelkedett napfényhez vezet, így ösztönzi azt a növényvilág kialakítására
• Mivel az idősebb növények elbomlanak, szerves törmelék és ásványi anyag szivárog a szikla belsejébe, amit a sodródólény elfogyaszt
• Ezen folyamatot több ezer évig fenn kellett tartani ahhoz, hogy elérje jelenlegi méretét

Életciklus

A fejletlen sodródólények a felszín közelében jönnek világra, majd onnan süllyednek le a tengerfenékre, ahol aztán minden útjukba kerülő szilárd felülethez hozzákapcsolódnak. A szerencsésebb egyedek emészthető tápanyagforráshoz tudnak csatlakozni, növelve méretüket és felhajtóerejüket, a felszín felé húzva bármit, amihez kapcsolódik.

Szélsőséges körülmények esetén számos sodródólény csatlakozhat leviatán osztályú ragadozókhoz, felszínre húzva és megfojtva az állatot. A testet hónapok alatt elfogyasztják, a maradványok szétfoszlanak, a sodródólények pedig ismét szabadon csatlakozhatnak új gazdatestekhez.

Azon lények, melyek sikeresen felszínre húznak egy földtömeget, egyre növekvő és tartós tápanyagforráshoz jutnak, lehetővé téve a szaporodást és a ciklus megismétlését.

ÉrtékelésLélegzetelállító